Körülbelül 10 éve lehetett, mikor először jártam az Őrségben, ráadásul őszi időszak volt. Ott szembesültem először a ténnyel, hogy a tök bizony nemcsak sertés eledel. Minden évben szeptember-október táján 1,5 méteres kupacokban várják a "tökfejek", hogy kimagozzák őket. Mikor vévighaladtunk a kisebb falvakon érdeklődve bámultan a kerítés nélküli udvarok közepére halmozott irdatlan tökmennyiséget.
Azt követő években aztán világossá vált, hogy itt hagyománya van a tökmag előállításának, az olaj préselésnek és nem utolsó sorban fogyasztásnak. Ekkor még nem igazán fogott meg a dolog. A préselés során melléktermékként megmaradó "pogácsa", annál inkább. A környékbeli horgászok előszeretettel alkalmazzák etetőanyagként. Akkoriban nem volt könnyű hozzájutni, de csak sikerült. Emlékszem egy 4-5 kilós kiszáradt nagy korong volt, alig lehetett szétverni.
1,5 évvel ezelőtt fogyasztottam először Ausztriában tökmagolajat. Egy érdekes vacsorán vettem részt, ahol kiderült, hogy a zöldes színű olaj a salátán nem más, mint tökmagolaj. (További érdekesség, hogy lehetett kérni Goulascht, ami ugye a magyar gasztronómia meghatározó levese, de itt a pörköltet hívták így.)
Ezek után lavinaként zúdult rám a sok tökmagolajos élmény. Amíg nem tudunk dolgok létezéséről, addig a hétköznapokon fel sem tűnik, de miután tudomást szerzünk róla akaratlanul is belebotlunk. Ausztriában szinte minden komolyabb üzletláncban lehet vásárolni belőle. Lassan, de biztosan Magyarországon is terjedőben van a tökmagolaj, de jellemzően termelőktől személyesen lehet beszerezni. Piacokat járva gyakran lehet találkozni vele kisebb-nagyobb kiszerelésekben.
Lassacskán a család támogatását is elnyerte a tökmagolaj, ezért arra vetemedtünk, hogy megpróbálunk legalább önellátóak lenni belőle. Elég borsos ára van ilyenkor nyáron már. Jellemzően szeptember, október az az időszak, amikor még valamivel olcsóbban és több kisebb termelőnél megtalálható a nyugati határvidéken.
A következő posztban megmutatom hogy is néz ki egy igazi tökföld.
